Tantra orákulum

Vannak időszakok, amikor csak várni kell. A magot már elvetették, a gyermek ott fejlődik az anyaméhben, a kagyló lassan rétegeket von a homokszem köré, és gyönggyé varázsolja azt.
Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy most nincs más dolgunk, mint csupán éberen, türelmesen várakozni. Az itt ábrázolt nő épp ilyen állapotban látható. Megelégedetten, az aggodalom leghalványabb jele nélkül egyszerűen csak vár. Fölötte a Hold különböző fázisai rendre váltják egymást, de az ő türelme változatlan; oly tökéletes összhangban van a Holddal, hogy szinte már eggyé vált vele. Tudja, hogy ez a passzivitás időszaka, és hogy hagynia kell, hogy a természet tehesse a dolgát. Ám ez nem egy álmos és közömbös várakozás: tudja, hogy hamarosan valami fontos dolog történik. Ez az időszak tele van misztériummal - épp olyan, mint a hajnal előtti percek. Most nem kell mást tenni, csak várni.  

"Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."
Osho

Szivárványok lapjai